According to Koko

self-ironic and fashion focused


See English text below.

Margaret Atwood kanadai írónő -- akinek műveivel különösen szívesen foglalkoztam az egyetemen -- azt mondja, hogy ha a tökéletességre törekedne, akkor nem írna egy szót sem. Atwoodot számos irodalmi díjra jelölték, amelyek közül többet meg is nyert, szóval örültem volna, ha ezzel a gondolatával egy héttel előbb találkozom, mert akkor nem kezdek bele ebbe a bejegyzésbe újra és újra, hanem túlgondolás nélkül megírom és publikálom.

Perfekcionista vagyok. Nem tudom, hogy ez azzal függ-e össze, hogy én vagyok az elsőszülött gyerek a családban (elméletileg az utódok születési sorrendje meghatározó a személyiségfejlődésében, és a később született testvérek sorra belazulnak) vagy egyszerűen csak ilyen vagyok és kész, de az biztos, hogy a 183 centis "kisöcsém" A Legnagyobb Életművész, akit 23 évem alatt eddig megismertem. Bár ez félig bók, félig szemrehányás, néha azért mégis szeretnék olyan lenni, mint ő.

Mert az öcsém nem parázik azon, hogy csak 99% lesz az, amibe belefog, hanem megcsinálja 87-re, (mint az emelt történelem érettségit) és utána nyugodtan elvan a következő teljesítendő feladatáig. (Amit mondjuk gondosan megválogat.) Szóval az öcsém ebből a szempontból tényleg a példaképem. De ez titkos.

Ugyanakkor félreértés ne essék: a maximumra való törekvés becsülendő és fontos, hiszen ez hajt, ez visz előbbre. Mindig lehet jobb szövegeket írni, jobb képeket készíteni; a léc magasabbra helyezése a fejlődés kulcsa. A probléma akkor van, és ezzel küzdök én is folyamatosan, hogy ha a tökéletességre való törekvés a kreativitás útjában áll. Erre utalt a korábban említett kedvenc írónőm, és ezt vallotta többek között Voltaire is, amikor azt mondta, hogy a tökéletes a jó ellensége. Azaz nem lehet elég jónak ítélve befejezni semmit, ha a cél a tökéletesség. Nálam ilyenkor maradoznak el az Instagram posztok, vagy húzódnak el a blog bejegyzések -- mint például a mai, melynek főszereplője ez a gyönyörű ÉMÉ mellény.

Az ÉMÉ 2013-es alakulása óta minden szezonban a tervezők által elképzelt nagyvárosi  nőnek tervez, aki "egyszerre vagány és bájos, olyan, aki tele van ambícióval, de lágysággal és romantikával is". (designbyeme.com) Zsófi és Szandi célja, hogy a ruháik magabiztosságot kölcsönözzenek a viselőinek, és azt kell mondanom, hogy a márka eddig hozzám legközelebb álló kollekciója, a 2017-es tavasz-nyári Glittering Universe tényleg segít ebben.

Amikor márciusban a showroomba látogattam, már a vállfán lógva megfogott ez a mellény: a színe, a szabása, a mintája és a hossza is tökéletes. (És mint azt korábban kifejtettem, nem sokszor használom ezt a szót.)

Már régóta tisztában vagyok vele, hogy mekkora ereje van egy-egy különleges ruhadarabnak vagy kiegészítőnek, de még én is meglepődtem, milyen könnyedén lépkedtem Budapest belvárosának macskaköves utcáin miközben Kamillával a megfelelő hátteret kerestük a fotózáshoz. A mellény mint egy szuperhős köpenye, úgy lobogott utánam a szélben, és ha csak egy órára is, de átéreztem, hogy milyen lehet az a nagyvárosi nő, akinek az ÉMÉ tervez.

Ha szívesen látnátok a szekrényetekben ezt a mellényt vagy a kollekció bármely más darabját, akkor jó hír, hogy a webshopban még tartanak a nyári leárazások, így kedvezményes áron juthattok hozzá a kedvencetekhez.

-------

Margaret Atwood, one of my favorite writers says that "if [she] waited for perfection, [she] would never write a word." I just recently came across of this quote, but had I seen it earlier, I'm sure this post wouldn't have taken me so long to write.

The fact that I am a perfectionist often burdens my creativity because the fear of not being able to complete something perfectly prevents me from starting it. Which, as you may have noticed, tends to result in postponed blog entries and sporadic Instagram posts... It's a constant struggle and I sometimes wish I was just a bit more like my brother, who is much cooler about everything. (Maybe a bit too cool.)

One of the rare occasions in the recent past when I was cool was when I wore this ÉMÉ vest for our photoshoot around two weeks ago. I had always known the power that a unique piece of clothing can have, but even I was surprised how confident and carefree I felt the minute I put it on. And this confidence is what the designers of ÉMÉ want their customers to feel when wearing the clothes.

The Budapest based designer duo aims to create clothes that make their wearers feel unique, confident, and generally their best self. Each season, their designs come to life to match the cosmopolitan woman's contrasting personality traits: tough but charming, ambitious, yet romantic. And it works: the SS'17 collection -- which is called Glittering Universe and is my favorite so far -- is full of interesting details and prints, making the wearer stand out of any big city's crowd.

If you would like to spice up your summer wardrobe, I do recommend checking out ÉMÉ's webshop because their summer sale is still going strong.




I'm wearing: ÉMÉ vest (SS17) * // old H&M tee // old Zara pants // old Bijou Brigitte clutch // old F&F sandals

Item(s) marked with an asterisk (*) were kindly lent to me by the designers for the sake of this outfit post.

       photographed by Magyar Kamilla Photography, edited by me

See English text below.

Tudtátok, hogy egyetlen farmernadrág elkészítéséhez több ezer liter vízre van szükség? A Levi's 501-es esetében például csak a gyapot termesztése 2565 liter vizet igényel nadrágonként. Ehhez hozzájön még többek között a gyártás során használt víz, illetve a vásárlást követő otthoni mosások, és így az 501-es élete során összesen 3781 liter vizet iszik meg. Nem mellesleg ugyanennyi víz fogy el egy amerikai háztartásban 3 nap alatt.

Nem tudom, hogy a fast fashion márkák esetében mennyi vizet igényel egyetlen farmer elkészítése, de gyanítom, hogy ők sem angyalok örömkönnyeit használva gyártanak. És mivel megelégeltem, hogy a kevésbé jó minőségű farmernadrágok folyamatosan rotálódnak a szekrényemben, míg az anyától örökölt Levi's farmerdzsekim ugyanolyan jól néz ki, mint 20 évvel ezelőtt, úgy döntöttem, hogy a jövőben csak jó minőségű használt vagy fenntartható módszerekkel gyártott farmert veszek. Ezzel a lépésemmel remélem, kisebb lesz az ökológiai lábnyomom, és több víz marad, nem is tudom, A BOLYGÓNKNAK.

És hogy mit tehetünk a már meglévő farmernadrágunkért? A Levi's azt javasolja, hogy mossuk kevesebbszer, alacsony hőfokon a farmerünket, és hagyjuk magától megszáradni (ergo ne tegyük szárítógépbe).

A Levi's egyébként elég transzparens a mostani helyzetet illetően (a fenti adatok is egy 2015-ös tanulmányból származnak), és folyamatosan dolgozik azon is, hogy a jövőben fenntarthatóbbá tegye a farmergyártást, ami farmermániásként számomra szimpatikus.

-------

Did you know that it takes thousands of liters of water to produce a pair of jeans? In the case of the Levi's 501, for example, only cotton cultivation requires 2,565 liters, a study from 2015 says. Then there is production and costumer care, and the lifecycle impact adds up to 3,781 liters of water in total. That is equal to the amount of water a US household uses up over a 3-day period. It's insane.

I have no idea how much water fast fashion brands need to make a pair of jeans, but I assume they don't use the happy tears of angels either. So I've made a decision.

Instead of having a wardrobe full of not-the-best-quality jeans that are in constant rotation because of their short life span, from now on, I'm only buying sustainably made or vintage jeans that are in great condition and I know will last a long time. My decision came shortly after I purchased my very first vintage Levi's jeans and realized how much durable the fabric is. I'm also the happy owner of a 20-year-old Levi's jacket that I inherited from my mother and the same goes for that; it's exceptional quality. 

And what can we do to enjoy our denim in a more conscious way? To live in them happily ever after, Levi's suggests we wash our jeans cold, less often, and we let them air dry.

So there it is, my vintage Levi's love story. What I also love about the brand is that they are transparent about their numbers and are working towards a more sustainable production method, which, as a denim addict, I appreciate very much.


See English text below.

Nem voltam jól az utóbbi hónapokban. Nem ment az írás, nem ment semmi. A valós és nem valós problémáimon kattogva annyira kikészítettem magamat, hogy egy nap mosogatás közben a semmiből csak úgy elsírtam magam. Ami nagyon szokatlan, mert sosem mosogatok. 

Az sem segített, hogy a nyár közeledtével mindenhol csak a külső megjelenéssel foglalkozó kontentet láttam, én pedig rémesen éreztem magam, mert bár a test fittségéről folytatott diskurzusok mindenhol menőnek számítanak, a mentális egészséggel kapcsolatos legapróbb megjegyzés is könnyen megöli a bulit. Mármint, én már így is elég dögös vagyok, beszélhetnénk inkább röviden a tényről, hogy mindjárt meghibbanok?

Ez idő alatt a közösségi médiától is megpróbáltam távol maradni, mert más sem hiányzott, mint hogy azt lássam, mások mennyire kiegyensúlyozottak (vagy mennyire kiegyensúlyozottnak próbálnak tűnni). Kíváncsi vagyok, hány avokádós pirítósról maradtam le. (Amit egyébként korábban elvből nem ettem, de tényleg finom, rohadjon meg.)

A fejemben lenni nem könnyű, és korábbi évek tapasztalata alapján sokáig úgy gondoltam, hogy jobb inkább nem megmutatni az embereknek, hogy mi van idebent. Könnyebb inkább mindent elviccelni, fröccsöt szürcsölgetve nevetgélni, majd hazamenni és egyedül szenvedni. Csak mostanában kezd világossá válni, hogy valójában mennyire egyszerű is elengedni azokat, akik egy rosszabb időszakban a "Miért vagy ilyen?" kérdést teszik fel, és mennyire fontos megtartani azokat, akik a "Mondd, hogyan segíthetek" mondattal reagálnak.

Nem tudom, mikor leszek újra elememben, de már jobban vagyok. Sokat tanultam az utóbbi időben, és úgy érzem, hogy a nyár kedvező változásokkal kecsegtet. Ugyanebből a nyárból fakadó szabadságérzetből, az utazás élményéből, illetve a változás és a változtatás lehetőségéből merítette az inspirációt Veszprémi Gabriella a 2017-es tavasz-nyári táskakollekciójához is. 

A kollekció darabjain jellemzőek a szabadon hagyott elemek, fogók és lebegő részek, melyek magukban rejtik a változtatás lehetőségét, írja a sajtóanyag. Amikor elolvastam, egyből megtetszett az ötlet, hogy a személyiségfejlődés lehetősége ily' módon jelenik meg a táskákon, és mivel éppen a mentális pokol legmélyebb bugyrait jártam meg amikor a bejövő leveleim között landolt az e-mail, mit ne mondjak, jól esett elolvasni a kollekció mögötti reményt adó történetet.

Sokat viccelődünk a szüleimmel azon, hogy az öcsém általában nem hallgat ránk, de ha egy kívülálló fogalmazza meg ugyanazokat a gondolatokat, amiket mi már százszor próbáltunk átadni neki, hirtelen megvilágosodik. Most viszont kicsit én is úgy vagyok, mint ő: gőzöm sincs, hányszor mondták már nekem, hogy csak én állok a saját fejlődésem útjában, ha Gabi nem írja le a sajtóanyagban, lehet több időbe telik, mire tudatosul bennem. Szóval köszi, Gabi!

-------

I have some rough months behind me. Nothing really worked out the way I wanted, and I was constantly caught up in an anxiety spiral to the point where I would regularly burst out in tears while doing the dishes. Which was weird, because I never do the dishes.

Adding to my problems that mainly existed in my head only, I kept getting frustrated with social media and its obsession with the "summer body" and the perfect-looking life. Diets and fitness routines are discussed every day, and while I believe physical well-being is crucial to leading a balanced life, I find it strange that the importance of mental health is rarely adressed on these platforms.

But I get it. Anxiety is not sexy. I, too, have often been ashamed of my bad days and dark moments, because I felt pressured to always show my easy-going and bubbly side. Which, let me tell you, is pretty difficult when you're in your head all the time, fighting one battle after the other against your own damn mind.

Friends and family help, of course. But only if you let them. They won't be able to tell if there's something wrong if you hide everything under jokes and funny comments about how bad your day actually is. I really just learned this in the past couple of months, and I thank my friends and family from the bottom of my heart for all those texts, calls, and late night walks that helped me get a grip on my (real and imaginery) problems.

While I still feel a bit fragile, I do think that progress has been made, and I am excited about the possibilities that the summer holds. This feeling of newness and freedom to change was the main inspiration for Gabriella Veszpremi's SS17 bag collection as well, and when I first read the story behind it, I immediately knew I wanted to talk about it on the blog.

With their dangling details, each bag is a representation of the possible changes that an individual can experience or make. According to the designer, we are the only ones in the way of our personal development, and based on previous experience, I'm starting to believe that she (and everyone else who said this to me earlier) is right. So here is to new possibilities, personal growth, and many more interesting Hungarian designer collections!



       





I'm wearing: H&M sunglasses // vintage shirt // Gabriella Veszpremi bag (SS17) * // old H&M jeans // old F&F sandals // rings I collected over the years

Item(s) marked with an asterisk (*) were kindly lent to me by the designer for the sake of this outfit post.

       photographed by Magyar Kamilla Photography, edited by me



blazer - second hand
dress - Shein
sandals - Cin Cin (old)
clutch - Bijou Brigitte (old)

Lately

Oh, hello there. It's been a while since I wrote in English, huh? Since then, I visited the showroom of ÉMÉ, attended Mercedes-Benz Fashion Week Budapest as a guest of TOMCSANYI (!), got to choose my Office Girl blogger competition prize, and made one hell of a stirfry. (I celebrate every little victory.) 

Aside from the fashion events of the last couple of weeks, I've been stuck in a rut. The other day, for example, I got so frustrated with my humdrum existence that I was ready to start training for a marathon or take up some extreme sport. Needless to say, it didn't happen.

I suspect social media has a lot to do with the loss of my motivation, and I might have to go on a digital detox during the Easter holiday to cleanse my mind and get the creative juices flowing again.

(...)

On a lighter note, what do you think of this mustard top? I wish I had realized it earlier how great ruffles make me feel. Also, this outfit reminded me of my love for accessories, so maybe it's time to update my collection?

Mostanában

Hogy az egyik legjobb barátnőmet idézzem, kicsit "lejöttem az életről" az utóbbi időben, szóval nem fűzök most túl sokat ezekhez az egyébként tök jó hangulatú képekhez, mert félek, csak elrontanám a dolgot. 

Azt azért leírom, hogy egész sok divattal kapcsolatos élményem volt mostanában: az ÉMÉ tervezői meghívtak a showroomjukba, a TOMCSANYI-nak köszönhetően életemben először meghívottként vehettem részt a budapesti Mercedes-Benz Fashion Weeken, és pár napja az Eva's Room OFFICE GIRL blogger versenyén nyert díjamat is kiválaszthattam. Szóval ezen a téren zajlik az élet, ami jót tesz.

A húsvéti szünet alatt egyébként lehet, hogy beiktatok majd egy digitális detoxot, hogy kicsit kitisztuljon a fejem és összeszedjem magam. Még az is lehet, hogy a természetbe is kimegyek. Rám fér egy kis mezőn futkosás meg pillangó kergetés.

(...)

Visszakanyarodva a képekhez: a fene se gondolta volna, hogy én egyszer valami sárgát és fodrosat fogok viselni, de tessék, itt vagyunk. És szerintem működik.





top - Shein
jeans - ??
bag - Stradivarius (old)
sandals - Deichmann (old)


Ruháink története

Mostanra rájöttem, hogy akármennyi ruhát is veszek, a kedvenceim mindig azok lesznek, amelyeknek története van. Azok, amikhez embereket, eseményeket, mérföldköveket tudok párosítani. Mint például életem első Nike sportcipője, a Brigitta Barczi Jewellery fülbevalóm, vagy az anyától örökölt Levi's farmerdzsekim. Ezek mind-mind szentimentális darabok, ezért kiemelt helyük van a ruhatáramban. 

Gyerekkoromban nálunk sosem a márkajelzés volt az elsődleges ruhavásárlási szempont, de nagyjából a 2000-es évek közepén, miután egyre több osztálytársam lábán láttam, minden vágyam egy pár Nike sportcipő lett. Amikor felhoztam otthon a témát, a szüleimmel megállapodtunk, hogy addig nem költünk jelentősebb összeget cipőkre, amíg a lábam növésben van. Ez logikus feltételnek tűnt. (Nagyon nehéz olyan szülők ellen lázadni, akik minden döntésüket ésszerű érvekkel támasztják alá -- így nem is tettem soha.) Teltek-múltak az évek, a lábam végérvényesen elérte a 39-es méretet, én pedig megkaptam életem első Nike cipőjét, amiért azt hiszem, talán még egy másik városba is elautóztunk. A surranó -- ahogy a képeken is látszik -- mostanra kicsit leharcolt, de semmi pénzért nem válnék meg tőle, mert jól bírja, és akárhányszor felveszem, mindig az a boldog kis tizenéves leszek, aki akkor voltam, amikor először a lábamra húztam. (Mondtam, hogy szentimentális darab!) 

Hasonló hatással van rám anya régi Levi's dzsekije is. Vannak emlékfoszlányaim abból az időszakból, amikor még ő hordta, és számos fotó is tanúskodik arról, hogy mennyire kúl volt benne. Azt remélem, hogy a dzseki viselésével rám is átragad valami abból a menőségből, illetve hogy sikerül olyan állapotban megőriznem ezt a több mint 20 éves darabot, hogy majd az én lányom is hordhatja. 

Végül, de nem utolsó sorban, az együttműködésünk után Bárczi Brigitől kapott fülbevalóm is egy olyan szívemnek kedves darab, amit sokszor és örömmel hordok, hiszen a sikeres projektünkre emlékeztet. Nem beszélve arról, hogy amikor néha-néha elmegy a kedvem a blogolástól, mindig eszembe juttatja, hogy mennyi remek embert ismerhettem meg az Accoding to Koko által. Szóval több ez, mint egy vagány fülbevaló. Ez egy sikersztori.

Minden téren felgyorsult világunkban mostanra nem csak a pénzben mért, de az érzelmi értéke is csökkent ruháinknak. Tudván, hogy ennek ellenére egy-egy darabnak mekkora eszmei értéke lehet (lásd a fentebb leírtakat), szerintem különösen fontos, hogy odafigyeljünk arra, hogy mit és hogyan vásárolunk. Ezért veszek részt én is a Fashion Revoltuion Hungary mozgalomban, ami a tudatosabb fogyasztás és az átláthatóbb divatipar mellett kampányol.

Többször írtam már, hogy szeretnék jobban odafigyelni arra, hogy mit veszek, mert sokszor érzem azt, hogy bár tele a szekrényem, még sincs mit felvennem. Ezért átválogattam a ruháimat, kívánságlistát írtam, és egy ideje próbálom tudatosabban építeni a ruhatáramat. Ami nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem vásárolok fast fashion boltokban (a Fashion Revolution sem a fast fashion bojkottjára szólít fel), hanem azt, több időt szánok arra, hogy eldöntsem, valóban szükségem van-e az adott darabra: a megfontolt tervezés, 5-10 perc extra gondolkodási idő a próbafülkében, vagy a "még alszom rá egyet" módszer tényleg sokat számít.

A célom az, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt a fast fashion, a second hand, az örökölt, és remélem a jövőben majd a (magyar) tervezői darabok között. Mert biztosan jó érzés lenne 20-30 év múlva a Levi's dzsekim mellett mondjuk egy Tomcsanyit vagy egy Áeront is a lányomnak ajándékozni.

A Fashion Revolutionnal kapcsolatos további információkért figyeljétek a blogot, illetve kövessétek a mozgalom Facebook és Instagram (@fashionrevolutionhungary) oldalát!











denim jacket - vintage Levi's
earrings - Brigitta Barczi Jewellery
t-shirt - Shein
jeans - F&F
sneakers - Nike (old)

"Babe, can I borrow your bag?"

I have a long history of borrowing things from boyfriends. T-shirts, hoodies, jackets... the list goes on. Wearing something from your loved one's closet not only feels heartwarming and cozy, but oftentimes, it also makes a great statement piece. Take this army green travel bag, for example. Because I'm lacking in the boyfriend department at the moment, it was kindly sent to me by Trendhim, but I wish I had a stylish man in my life who would have a bag like this -- so I could borrow it.

The bag itself is sturdy and very well made, so aside from adding an interesting element to your outfit for a day, your significant other can use it for more heavy-duty activities, like long distance traveling or camping. (It comes with a long strap!) If you want to surprise your boyfriend, dad, or brother with a bag similar to mine, I do recommend checking out Trendhim's bag selection, because there is lots to choose from! I know from personal experience that shopping for men is difficult and often frustrating -- ask my dad; I used to get him a planner for every Christmas --, but scrolling through the Danish webshop will definitely give you an idea as to what to get your male loved ones next. (Ain't no planner for my dad anymore...)

"Kölcsönvehetem a táskádat mára, édes?"

Imádom az aktuális barátom cuccait hordani. Pólók, pulóverek, dzsekik... olyan jó érzés! És sokszor tök jól néz ki. Mivel jelenleg éppen üresen áll a "Mr." feliratú fogmosópohár a fürdőszobámban, a képeken látható táskát a Trendhimtől kaptam, de nagyon bírnám, ha olyan stílusos (és magas, és férfias, és intelligens, és vicces, és ambíciózus, és...) barátom lenne, akitől az ilyen és ehhez hasonló kiegészítőket kölcsönkérhetném. #fiúkírjatok

A táska maga egyébként nagyon szép és strapabíró, szóval azon kívül, hogy mi lányok egy-egy nap erejéig lenyúljuk, életünk értelme nyugodtan használhatja hosszabb utazásokhoz vagy kirándulni is. (A kényelem érdekében jár hozzá egy hosszú pánt is!) 

Saját tapasztalatból tudom, hogy az ellentétes neműeknek vásárolni sokszor nehéz és frusztráló (apa egy időben évekig határidőnaplót kapott tőlem karácsonyra...), de a Trendhim táskáit vagy más kiegészítőit végigböngészve biztos mindenki talál valami olyat, aminek a barátja, apukája, nagypapája vagy fiútestvére örülne. (Apa sem kap határidőnaplót többé.)








Shein blazer (old) // second hand skirt // Trendhim bag //  Zara shoes (old)

Thanks to Trendhim for collaborating with me on this post.

photos by dad <3

Tervek tavaszra

Amikor a tavasz érkeztével a napsugarak elkezdenek kitartóan bekúszni a sötétítő függönyöm alatt reggelente, én szinte új erőre kapok minden évben. Jobb kedvűen ébredek, máshogy sétálok az utcán, türelmesebb vagyok és szívesebben sminkelek. Ilyenkor szinte minden héten szoktam friss virágot venni a lakásba, mert sokat számít egy vidám színfolt, és nincs bűntudatom, amikor egy hét után meg kell válnom tőle, mert nem maradt életben. Ugyanis hiába tartanék nagyon szívesen cserepes növényeket is, nem tudom gondozni őket -- még a legkitartóbb harcosok is elbuknak nálam. (Ez a baráti körömben számos poén forrása.) Például Babettnek, a veterán ikeás kaktuszomnak most vettem két pajtást, remélve, hogy pótolni tudják Anettet és Ivettet, akik nagyjából fél éve távoztak az élő kaktuszok sorából. Most újra teljes a triumvirátus, és remélem a legjobbakat.

Egyébként tegnap elvégeztem a mostanra már hagyománnyá vált éves nagy gardróbtakarítást, és három zsáknyi ruhát, táskát és régi cipőt szelektáltam ki. Ezek először családom nőtagjainak kezei alatt fognak átfutni: anya lehet talál majd egy-két táskát, ami tetszik neki, a mamám biztos lecsap pár leharcolt edzőcipőre, ami jó lehet még kertészkedni, a nagynénémnek pedig pár alig hordott pulóvert szánok. A többi ezután távolabbi rokonokhoz vagy ismerősökhoz kerül; egyetlen póló sem megy kárba.

Korábban írtam már, hogy szeretnék jobban odafigyelni a vásárlási szokásaimra, és tudatosabban választani, szóval arra gondoltam, hogy készítek majd egy tavaszi akciótervet, melynek lépéseit a blogon is dokumentálom, hátha más is hasonló cipőben jár, és szeretne csatlakozni a Tökre-Nem-Anonim Impulzusvásárlók Klubjához.






Shein top // H&M bag // F&F jeggings // H&M sneakers

Black magic

Aaaaand here is another LBD of mine. Two of them, technically, because this is a lace beach dress with this H&M slip dress under it. A bit goth princess-y, but I like it. 

I'm keeping this post short and sweet today, because it's currently 9:10 on a Monday morning, and all I can think about is my grocery shopping list. #mondaymorningerrands


***

A jól bevált kis fekete

Éééés itt van még egy a kis fekete ruháim közül. Pontosabban kettő, mert a csipkeruha alatt ott van ez a H&M slip dress is. A hatás talán kicsit goth hercegnős ezzel a platformos bokacsizmával, de nekem tetszik.

A mai bejegyzést rövidre fogom, mert ahogy ezeket a sorokat írom, 9:10 van hétfő reggel, és minden gondolatom a heti bevásárlólistám körül forog. Szóval mindjárt átballagok a boltba, és megveszem a tejet, a tojást, a kávét meg a kutyatápot, és lepacsizok az idős nénikkel, akik szintén ilyenkor járnak bevásárolni.




Shein lace (beach) dress // H&M slip dress // old H&M boots

I didn't choose the freelance life, the freelance life chose me

Welcome to my crib! This little corner of my teeny-tiny apartment is where I've spent most of my time studying, blogging, and working as a freelancer for the past year. 

Although staying home in your PJ's all day may sound appealing, after one year of working from home, I can now tell you that it's not as much fun as one would imagine. Flexible working hours are great, but not having a reason to dress up in the morning had a surprising effect on me: I lost a lot of my motivation and got lazy with my personal style.

Because who would want to put serious effort into their outfit when they are only stepping out during the day to get coffee, buy some groceries, walk the dog, or go to class? I know I didn't. But the same attitude killed my vibe, too, when I went out with friends in the evening or met my brother for a late lunch at our favorite burger place. I got stuck with my jeans and white t-shirt combo for months, and I didn't like it.

It took me a while to rediscover the joy of dressing, but having been invited to Eva's Room played a big role in it. The showroom houses four up-and-coming Hungarian brands, namely INQ, Jurekka, Leanea, and Thinwood, who kindly invited me to participate in their OFFICE GIRL blogger competition. (Thanks for the opportunity again, guys!)

"The idea behind the competition is to connect the four brands of the showroom," so each participant was asked to style an outfit that incorporates at least one item from each brand and present it in an office-y situation. Since my beloved home office is the only working environment I've known so far, I thought it would be the ideal place to show you the clothes and accessories I chose for the occasion.

These photos are a true representation of my life, because they capture the essence of this whole working from home thing: the dog follows me everywhere, my phone is glued to my hand, and I'm surrounded by clothes both online and offline.

What I learned from the first year of my home office experience is that one, you have to make a conscious decision to separate your work and personal life, and two, you have to change into real clothes every morning to stay motivated. Because a vivid color, an exciting detail or a cool accessory makes a huge difference!

My laptop and I had always been inseparable, but since January 2016, we have been through a lot together. I've grown both professionally and personally, and I can't wait what adventure my next freelance job brings.

The contest takes place on Instagram and the votes count in proportion to the number of followers. If you like my outfit and this little insight into my everyday life, please make sure to double-tap on the latest photo on my Instagram profile @accordingtokoko. Thank you in advance! 💓


***

Nem én választottam a szabadúszó életet, a szabadúszó élet választott engem

Amikor 2015 végén, nem sokkal a bölcsészdiplomám megszerzése után kopogtatott a lehetőség a virtuális ajtómon, boldogan vágtam bele a projektbe, hiszen nemcsak hogy pont nekem való feladatról volt szó, de azt is lehetővé tette, hogy kicsivel több mint egy évig rugalmas munkabeosztással, itthonról dolgozzam.

Bár mindez remekül hangzik, több hektoliternyi elfogyasztott kávéval (a Nescafénak és a Starbucksnak komoly profitot termeltem az elmúlt egy évben) és ezer hashtaggel később mostanra világossá vált, hogy a rengeteg előnye mellett azért ennek az életformának is megvannak a hátrányai.

A többségben lévő pozitívumok között elsőként ott van a már említett rugalmasság: a határidőket betartva akkor kezdek neki a feladatoknak, amikor akarok. Akkor viszem le a négylábú asszisztensemet sétálni, amikor szükséges. Akkor veszek levendulás habfürdőt a nap közepén, amikor rám fér... És még sorolhatnám.

Ugyanakkor sajnos gyakran előfordul, hogy a munka összemosódik a társasági élettel vagy az iskolával, hiszen nincs kötött napi rutin. Nem tudom a munkahelyemen hagyni a munkát, mert az irodám három lépésre van az ágyamtól és kilencre a hűtőszekrényemtől. (Lemértem, igen.) Ilyenkor csúszik be egy-egy, a baráti találkozó közben megírt S.O.S. e-mail, órák közti szünetben kipipált to-do lista, vagy a heti bevásárlás közben elintézett utolsó simítás... Tudatos odafigyeléssel, különböző telefonos applikációkkal (nekem a Forest nevű app tök jól működött, működik) ezeket lehet kezelni, de ami engem "megviselt", az az a viszonylag későn jött felismerés, hogy öltözködés terén igen-igen ellustultam. (Pedig mennyit dob az ember lányának kedvén egy vidám szín, érdekes részlet vagy feltűnő kiegészítő!)

Hiszen az otthoni irodámban úgy jelenek meg reggelente, ahogy akarok. Pizsamában? Melegítőben? Ne adj' isten leggingsben? Mindegy, csak elég kényelmes legyen ahhoz, hogy órákig tudjak benne egy helyben ülni az íróasztalnál, a kanapén vagy az ágyon... És mivel fix munkaidő híján a gondolataim egész nap a munka körül forognak, ha esetleg el kell hagynom a lakást, akkor is valami egyszerű megoldást -- legtöbbször farmert, pólót, edzőcipőt -- választok, hogy minél gyorsabban letudhassam a házon kívüli feladatomat, és visszaülhessek a gép elé.

Abban, hogy újra rátaláltam az öltözködés élményére, nagy szerepe volt az Eva's Roomban néhány hete tett látogatásomnak. Az Aulich utcai showroom négy hazai márkának, az INQ, a Jurekka, a Leanea és a Thinwood tervezőinek ad otthont. A megismerkedésünk után meghívtak, hogy vegyek részt az OFFICE GIRL blogger-versenyükben, melynek keretében a résztvevőknek egy-egy olyan irodai szettet kell összeállítaniuk, amelyben mind a négy márka termékei szerepelnek. (A lehetőséget innen is még egyszer köszönöm!)

Mivel én a home office területén vagyok igazán otthon (pun intended), így ebben a környezetben éreztem a leghitelesebbnek a fotózást. A képek valóban az otthonról dolgozós napomat tükrözik, azzal a különbséggel, hogy klasszisokkal csinosabb vagyok, mint általában. De mondom, rajta vagyok az ügyön. Egyébként a kutya tényleg mindig a lábam alatt van, a telefonom könnyen a kezemhez ragad, és sokszor jövök-megyek a laptop és a konyha között, hogy kicsit átmozgassam a 23 évesen lassan reumás izületeimet. (Az ülés az új dohányzás, mondják.)

A laptopom és én mindig is elválaszthatatlanok voltunk, de 2016 januárja óta sok mindenen keresztülmentünk mi ketten. Szakmailag és emberileg is sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, és kíváncsian várom, hogy milyen újdonságokat rejt majd a következő projekt.

A szavazás Instagramon zajlik, a szavazatok elbírálása pedig a követők számával arányosítva történik. Ha szeretnétek támogatni a versenyben, akkor kérlek titeket, nyomjatok egy tetsziket Instagramon az alábbi képre. Jófejségeteket előre is köszönöm! 💓

Instagram @accordingtokoko











INQ cardigan // Jurekka backpack // Thinwood glasses // LEANEA earring // Zara pants and shoes
Blogger Template Created by pipdig