Wednesday, June 22, 2016

Excerpts from the Diary of a Denim Addict


Dear Diary,
Today I did it again. I bought another denim item. It happened so fast. I saw it, tried it on, and boom, five minutes later I found myself standing in line at the checkout counter. Mom was with me, thank God. Without her, I could have ended up buying a new pair of black skinny jeans. IN SUMMER. What's wrong with me? Will I ever be able to stop? Ever since that little kick flare incident I thought I was okay. I was a good girl. Now I feel awful. But satisfied. Happy, even. Ugh. This needs to stop. But it's such a classic... And this dress is so easy to wear. Oh, who am I kidding? Give me those denim cullotes!

---

Kedves Naplóm!
Újra megtettem. Én tényleg csak ennivalóért mentem. De aztán a ruharészlegen szinte megszólítottak a farmerek. Az egész olyan gyorsan történt. Megláttam, felpróbáltam, és öt perc múlva már a kasszánál álltam sorban. Bele se merek gondolni, hogy mi történik, ha anya nincs velem. Még a végén egy új fekete csőfarmert is veszek. Júniusban. Mi a baj velem? Sosem lesz már vége ennek? A legutolsó eset után azt hittem, hogy végre vége, leálltam. Most mégis itt vagyok egy új farmerruhával, boldogan, de tele bűntudattal. Ugyanakkor a farmer egy igazi klasszikus... És ez a ruha annyira cuki. Áh, kit hülyítek? Ide azzal a farmer culotte nadrággal!




 

 dress - F&F
necklace - Takko
bag - Zoe Phobic
shoes - Deichmann
Share:

Friday, June 17, 2016

As Seen on Instagram: Last Week in Pictures

ABIGAIL WIRTH
I did the impossible and caught a cold in the middle of June... Now I'm sitting here bundled up in a blanket, drinking my third mug of steaming hot tea, reminiscing about the time when my life was actually eventful. And by that time I mean last week. Well, mainly last week, because my Zoe Phobic bag arrived on Tuesday this week and that was pretty exciting, too. More on that later. Sorry for being all over the place in advance, but these scented tissues smell really strong, I think I might be high.

---

Itt ülök betakarózva, a harmadik bögre forró teámmal, mert sikerült a lehetetlen, és megfáztam június közepén. Ennek köszönhetően a programlehetőségek száma elég minimális, így mostanában nem sok behatás ér. Nem úgy, mint az említett megfázást megelőző napokban.

L Y A V T H unisexwear
So last Thursday my school buddies and I were helping out at a fashion show organized by our third-year fashion designer students. It's an annual event where the graduate collections are presented. We were there for 15 (!) hours folding flyers, carrying clothing racks, serving (and drinking, shhh) champagne, and just generally helping if any of the designers or guests needed something.
Originally we made plans to go out after the show, but personally, by the time it all ended, I was so tired that my biggest desire was to eat a cheeseburger in silence and then to fall into bed. And that's exactly what happened.

(In the first two photos you can see my favorite collections out of the nine.)

---

Múlt hét csütörtökön rendezték meg az iskola végzős divattervező hallgatóinak diplomakollekcióit prezentáló divatbemutatót, ahol nekünk elsőéveseknek is segíteni kellett. A fenti képek aznap készültek. Már reggel héttől zajlottak a munkálatok, amit egy fokkal talán jobban viselek, ha előző nap nem felejtek el kávét venni reggelre: hogy hogyan jutottam el otthonról a helyszínre, arra nem is emlékszem, mert koffein híján igen-igen kába voltam. Fél 8 körülre aztán magamhoz tértem és végül minden jól alakult. Egészen este tízig segédkeztünk, és bár az eredeti terv szerint utána bulizni mentünk volna, olyan fáradtak voltunk, hogy az estét egy ünneplő macifröccs után a McDonald'sban fejeztük be egy-egy sajtburger menü társaságában.


This picture was taken on Sunday, when I decided to walk instead of using public transport. Being able to find little gems like this in the downtown area is one of the reasons I love Budapest.

---

Múlt vasárnap békávézás helyett inkább lesétáltam a távot, akkor csináltam ezt a képet. Azért is szeretek Budapesten lakni, mert bármikor ilyen cukiságokra lehet bukkanni.


And now, ladies and gentlemen. My Zoe Phobic bag. My first ever designer item. (#happy)
I needed a cream / nude bag that goes with everything because -- maybe it's just me, but -- it feels strange to carry a black bag in the summer. So I bought this one, and I love it.

---

Már régóta kerestem egy krémszínű nagy táskát, mert a nyári hónapok alatt nem szívesen hordom a nagy pakolós feketémet. A Zoe Phobic márkát már egy ideje követtem, és amikor kijött az Ingrid homokszínben, gondolkodás nélkül lecsaptam rá. A rendeléstől számított viszonylag hosszú idő után -- ami egyébként érthető, hiszen minden darab kézzel készül -- kedden végre meg is érkezett, és azóta ahová csak tudom, magammal viszem.


Instagram @lkkinga
Share:

Monday, June 6, 2016

Creative Minds Are Rarely Tidy


Régen rendetlen voltam. Szomorú, de ez van. A szobám padlóján rendszeresen kis ösvényeket alakítottam ki a szétdobált ruhák között a stratégiailag fontos pontok összekötésének céljából, az íróasztalomon katasztrofális állapotok uralkodtak, a matek és fizika könyveim pedig száműzetésben éltek a szoba legtávolabbi sarkában -- cipőkkel körülbástyázva, hogy meg ne szökjenek. 

A matriarchális diktatúra nyomására hetente egyszer ugyan kifogástalan rendet raktam, másnapra azonban a franciaágyam újra eltűnt a ruhák, párnák, takarók és Glamour magazinok lavinája alatt. A nagyjából 13-tól 17 éves koromig tartó botrányos időszak alatt számtalan hosszabb-rövidebb beszélgetésen átestünk az ősökkel azt illetően, hogy mégis hogyan illene kinéznie "egy lány szobájának", és én minden alkalommal kísérletet tettem megértetni velük, hogy a látszat ellenére én teljesen ura vagyok a helyzetnek. Mert egyébként tényleg az voltam. Egyszerűen csak nem a rendrakásra összpontosítottam az energiáimat, hanem kreatív dolgokra. Mert a zseni átlát a káoszon is, ugye.

Bár azóta megtanultam, hogy sokkal könnyebb úgy kreatívnak lenni, hogy közben nem azon kell aggódnom, hogy mikor szippant be az örvény (vagy mikor állít be egy váratlan vendég...), a fejemben még mindig elég nehezemre esik rendet tartani néha. Például nem tudok sokáig koncentrálni, mert folyton elkalandozom, és előfordul, hogy miközben beszélek valakihez, az agyam már három mondattal előbb jár. Általában két-három gondolati szálon viszem a dolgokat egyszerre, amit aztán egy negyedikkel teljesen megborítok, és mire annak a végére érek, addigra elindítok két másikat. Minden ötletet fel kell írnom, mániákusan színkódolok, multi-taskingból pedig biztosan ötösre vizsgáznék. Ennek ellenére mégis mindig minden feladatommal időre kész vagyok, mindig tudom, hogy mit hová tettem, a találkozók időpontjai pedig szinte belevésődnek az eszembe. Lényegében a bölcsész és a menedzser lehető legjobb keveréke vagyok.

Ha valamilyen hasonlattal kellene élnem, hogy szemléltessem az agyamban végbemenő dolgokat, akkor ez a mintás szoknya lenne talán a legtökéletesebb a célra. Egy kuszaság az egész, nekem mégis tetszik. Igazából a rengeteg gondolatomat és ötletemet is szeretem, bár sokszor a rendszerezésüktől úgy lefáradok, hogy elalszom, amint leteszem a fejemet a párnára. 


Tessék, az előbb még pontosan tudtam, hová akarok ezzel a bejegyzéssel kilyukadni, és most már csak arra tudok gondolni, hogy holnap isten bizony bolognai spagettit fogok ebédelni. Aztán pedig veszek egy kickflare farmert és lehet a Nanushka ECHO Store-ba is benézek. Maradt még tej a reggeli kávémhoz?

Tehát.

A lényeg. Már nem tudom, mi a lényeg, 70 perce írom ezt a bejegyzést. Hol csinálják a legjobb spagettit Pesten? Leguglizni.

Szóval arra akartam kilyukadni, azt hiszem, hogy A) már nem vagyok rendetlen (azért ezt szögezzük le), B) nagyon bejön ez a szoknya, és C) kreatívnak lenni jó, de egyben nagyon fárasztó is.

És most megnézem, hol készítik a legjobb spagettit Pesten.


skirt - Shein
bag - H&M
shirt - very, very old
Share:
© According to Koko | All rights reserved.
Blogger Template Crafted by pipdig