self-ironic and fashion focused

Monday, February 27, 2017

Office Girl: How Working from Home for a Year Affected my Personal Style


I didn't choose the freelance life, the freelance life chose me

Welcome to my crib! This little corner of my teeny-tiny apartment is where I've spent most of my time studying, blogging, and working as a freelancer for the past year. 

Although staying home in your PJ's all day may sound appealing, after one year of working from home, I can now tell you that it's not as much fun as one would imagine. Flexible working hours are great, but not having a reason to dress up in the morning had a surprising effect on me: I lost a lot of my motivation and got lazy with my personal style.

Because who would want to put serious effort into their outfit when they are only stepping out during the day to get coffee, buy some groceries, walk the dog, or go to class? I know I didn't. But the same attitude killed my vibe, too, when I went out with friends in the evening or met my brother for a late lunch at our favorite burger place. I got stuck with my jeans and white t-shirt combo for months, and I didn't like it.

It took me a while to rediscover the joy of dressing, but having been invited to Eva's Room played a big role in it. The showroom houses four up-and-coming Hungarian brands, namely INQ, Jurekka, Leanea, and Thinwood, who kindly invited me to participate in their OFFICE GIRL blogger competition. (Thanks for the opportunity again, guys!)

"The idea behind the competition is to connect the four brands of the showroom," so each participant was asked to style an outfit that incorporates at least one item from each brand and present it in an office-y situation. Since my beloved home office is the only working environment I've known so far, I thought it would be the ideal place to show you the clothes and accessories I chose for the occasion.

These photos are a true representation of my life, because they capture the essence of this whole working from home thing: the dog follows me everywhere, my phone is glued to my hand, and I'm surrounded by clothes both online and offline.

What I learned from the first year of my home office experience is that one, you have to make a conscious decision to separate your work and personal life, and two, you have to change into real clothes every morning to stay motivated. Because a vivid color, an exciting detail or a cool accessory makes a huge difference!

My laptop and I had always been inseparable, but since January 2016, we have been through a lot together. I've grown both professionally and personally, and I can't wait what adventure my next freelance job brings.

The contest takes place on Instagram and the votes count in proportion to the number of followers. If you like my outfit and this little insight into my everyday life, please make sure to double-tap on the latest photo on my Instagram profile @accordingtokoko. Thank you in advance! đź’“


***

Nem én választottam a szabadúszó életet, a szabadúszó élet választott engem

Amikor 2015 végén, nem sokkal a bölcsészdiplomám megszerzése után kopogtatott a lehetőség a virtuális ajtómon, boldogan vágtam bele a projektbe, hiszen nemcsak hogy pont nekem való feladatról volt szó, de azt is lehetővé tette, hogy kicsivel több mint egy évig rugalmas munkabeosztással, itthonról dolgozzam.

Bár mindez remekül hangzik, több hektoliternyi elfogyasztott kávéval (a Nescafénak és a Starbucksnak komoly profitot termeltem az elmúlt egy évben) és ezer hashtaggel később mostanra világossá vált, hogy a rengeteg előnye mellett azért ennek az életformának is megvannak a hátrányai.

A többségben lévő pozitívumok között elsőként ott van a már említett rugalmasság: a határidőket betartva akkor kezdek neki a feladatoknak, amikor akarok. Akkor viszem le a négylábú asszisztensemet sétálni, amikor szükséges. Akkor veszek levendulás habfürdőt a nap közepén, amikor rám fér... És még sorolhatnám.

Ugyanakkor sajnos gyakran elĹ‘fordul, hogy a munka összemosĂłdik a társasági Ă©lettel vagy az iskolával, hiszen nincs kötött napi rutin. Nem tudom a munkahelyemen hagyni a munkát, mert az irodám három lĂ©pĂ©sre van az ágyamtĂłl Ă©s kilencre a hűtĹ‘szekrĂ©nyemtĹ‘l. (LemĂ©rtem, igen.) Ilyenkor csĂşszik be egy-egy, a baráti találkozĂł közben megĂ­rt S.O.S. e-mail, Ăłrák közti szĂĽnetben kipipált to-do lista, vagy a heti bevásárlás közben elintĂ©zett utolsĂł simĂ­tás... Tudatos odafigyelĂ©ssel, kĂĽlönbözĹ‘ telefonos applikáciĂłkkal (nekem a Forest nevű app tök jĂłl működött, működik) ezeket lehet kezelni, de ami engem "megviselt", az az a viszonylag kĂ©sĹ‘n jött felismerĂ©s, hogy öltözködĂ©s terĂ©n igen-igen ellustultam. (Pedig mennyit dob az ember lányának kedvĂ©n egy vidám szĂ­n, Ă©rdekes rĂ©szlet vagy feltűnĹ‘ kiegĂ©szĂ­tĹ‘!)

Hiszen az otthoni irodámban úgy jelenek meg reggelente, ahogy akarok. Pizsamában? Melegítőben? Ne adj' isten leggingsben? Mindegy, csak elég kényelmes legyen ahhoz, hogy órákig tudjak benne egy helyben ülni az íróasztalnál, a kanapén vagy az ágyon... És mivel fix munkaidő híján a gondolataim egész nap a munka körül forognak, ha esetleg el kell hagynom a lakást, akkor is valami egyszerű megoldást -- legtöbbször farmert, pólót, edzőcipőt -- választok, hogy minél gyorsabban letudhassam a házon kívüli feladatomat, és visszaülhessek a gép elé.

Abban, hogy Ăşjra rátaláltam az öltözködĂ©s Ă©lmĂ©nyĂ©re, nagy szerepe volt az Eva's Roomban nĂ©hány hete tett látogatásomnak. Az Aulich utcai showroom nĂ©gy hazai márkának, az INQ, a Jurekka, a Leanea Ă©s a Thinwood tervezĹ‘inek ad otthont. A megismerkedĂ©sĂĽnk után meghĂ­vtak, hogy vegyek rĂ©szt az OFFICE GIRL blogger-versenyĂĽkben, melynek keretĂ©ben a rĂ©sztvevĹ‘knek egy-egy olyan irodai szettet kell összeállĂ­taniuk, amelyben mind a nĂ©gy márka termĂ©kei szerepelnek. (A lehetĹ‘sĂ©get innen is mĂ©g egyszer köszönöm!)

Mivel én a home office területén vagyok igazán otthon (pun intended), így ebben a környezetben éreztem a leghitelesebbnek a fotózást. A képek valóban az otthonról dolgozós napomat tükrözik, azzal a különbséggel, hogy klasszisokkal csinosabb vagyok, mint általában. De mondom, rajta vagyok az ügyön. Egyébként a kutya tényleg mindig a lábam alatt van, a telefonom könnyen a kezemhez ragad, és sokszor jövök-megyek a laptop és a konyha között, hogy kicsit átmozgassam a 23 évesen lassan reumás izületeimet. (Az ülés az új dohányzás, mondják.)

A laptopom és én mindig is elválaszthatatlanok voltunk, de 2016 januárja óta sok mindenen keresztülmentünk mi ketten. Szakmailag és emberileg is sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, és kíváncsian várom, hogy milyen újdonságokat rejt majd a következő projekt.

A szavazás Instagramon zajlik, a szavazatok elbírálása pedig a követők számával arányosítva történik. Ha szeretnétek támogatni a versenyben, akkor kérlek titeket, nyomjatok egy tetsziket Instagramon az alábbi képre. Jófejségeteket előre is köszönöm! 💓

Instagram @accordingtokoko











INQ cardigan // Jurekka backpack // Thinwood glasses // LEANEA earring // Zara pants and shoes
SHARE:

Tuesday, February 21, 2017

(Guns 'N') Roses


What's next?

Guess who turned 23 since my last blog post. That's right, this bobbed brunette is now 23 years old and a hair's breadth away from a quarter life crisis. 23? How? When? 

The big day, which fell on a Monday, was followed by low key celebrations and a semi-serious existential crisis. I tend to question the purpose of life every three months anyway, but during my birthday week, I was especially philosophical. (Wine may have been consumed.)

23 sounds so grown up. And I'm not sure I like it. On the one hand I do, because I am more relaxed and more confident now than I was during my teenage years (or a year ago, as a matter of fact). On the other hand, I suddenly feel this enormous pressure to do more, know more, earn more, and... cook more. (The latter has to do a lot with my grandmother and her vast collection of recipes that she intends to hand down to me one day.) 

I'm still kind of in denial about this whole growing up thing, so I often find myself listening to various Disney soundtracks these days, but at the same time, I'm also very excited about the future. * turns up the volume on Zero to Hero *


***

13, 23, 33

A legutolsó bejegyzésem óta betöltöttem a 23-at, és most már tényleg csak egy hajszál választ el a kapunyitási pániktól. Tegnap még a babaházam bútorait rendezgettem, ma meg már könyvelőm van. Mikor és hogy történt ez?

A nagy nap hétfőre esett, amit visszafogott ünneplés és egy kisebb egzisztenciális válság követett. Negyedévente alapvetően is hajlamos vagyok megkérdőjelezni az élet értelmét, de a születésnapom hetében kifejezetten sokat gondolkoztam a dologról. (Közben lehet elfogyott némi bor.)

A 23 az már felnőtt, igaz? Gyanús, mert a múlt héten nekem kellett kihívnom a gondnokot a csöpögő radiátoromhoz azzal a telefonnal, aminek én fizetem a számláját. Én választom ki, milyen illatú öblítőt vegyek, és én döntöm el, elég vastag-e a kabátom. Ezek azért árulkodó jelek.

Nemrég az Ikeában jártam, hogy a felnőtt élet olyan nélkülözhetetlen kellékeit szerezzem be mint a vaníliás gyertya és a 2500 Ft-os ruhaállvány. Mivel az ellentétes nemű kísérőmet enyhén frusztrálta, hogy a bemutatótermen is végig kellett mennünk mindezért, így ott nem volt megfelelő alkalmam kifejteni, hogy mennyire fura érzés is ennyi idősnek lenni, pedig a gyerekszoba részleg remek helyszínt nyújtott volna az idő múlásáról szóló rövid monológomnak.

23 Ă©vesnek lenni valahogy teljesen más, mint 22-nek volt. EgyfelĹ‘l azt Ă©rzem, hogy mostanra azĂ©rt tudok már nĂ©hány dolgot, amitĹ‘l többĂ©-kevĂ©sbĂ© magabiztos vagyok. MásfelĹ‘l viszont olyan, mintha hirtelen odaállĂ­tottak volna egy futĂłpálya startjához, Ă©n pedig mĂ©g csak a cipĹ‘met kötöm, mikor elhangzik, hogy vigyázz, kĂ©sz, rajt. RĂ©ges-rĂ©gen, amikor mĂ©g csak egyjegyű volt az Ă©veim száma, versenyszerűen futottam; tudom, mennyi adrenalinnal jár egy-egy 100 mĂ©ter. Csakhogy ez most nem sprint, hanem maraton, Ă©s nĂ©ha elfog az aggĂłdás, hogy hogy teljesĂ­tek majd.

De azt hiszem ezen a ponton meg is állok, mert az öniróniám nem engedi tovább, hogy versenyfutós hasonlatokkal éljek, amikor évek óta csak divatból van rajtam futócipő.

Ha lenne rá mód, szívesen leülnék beszélgetni a 13 éves énemmel, hogy elégedett-e azzal, ahol most tartok, ilyennek képzelte-e a jövőjét. Illetve szívesen találkoznék a 33 éves énemmel is, remélve, hogy boldog, mert remek munkája, normális férje, legalább egy gyereke, és egy rakat kutyája van. Mert most, 23 évesen, ilyennek szeretném látni magam 10 év múlva.








Shein dress // vintage bag // old H&M boots // Calzedonia socks (köszi Kamilla!)
SHARE:
Blogger Template Created by pipdig