Wednesday, August 23, 2017

Legyen valami pezsgés



Szomorú vagyok, mint a VII. kerületi buli negyed szombat reggel, hogy nem tudok ide írni mostanában. Illetve, hogy nem tudok írni, úgy alapvetően. Mintha elfogytak volna a szavaim. Mintha minden más -- flancos blog dizájn, közösségi média, feltételezett elvárások -- elterelné a figyelmemet arról, amiért ezt az egészet két bloggal korábban sok évvel ezelőtt elkezdtem: az írásról. Mert imádok írni. Olyankor vagyok igazán önmagam. 

De mégis ki a franc vagyok én? Az elmúlt hónapokban sorra kérdőjeleztem meg azokat a rám jellemző dolgokat, amikről korábban szentül hittem, hogy a személyiségem alapját képezik. Itt van például mindjárt az írás szeretete. Egy említésre méltó fogalmazványt nem adtam ki a virtuális kezeim közül magyar nyelven isten tudja mióta. Éppen ezért időről időre Örkény Istvánhoz, a spirituális vezetőmhöz fordulok válaszokért: belelapozok az életrajzi könyvébe, elolvasok néhány egypercest, és remélem, rajtuk keresztül visszatalálok magamhoz. Elengedem a bölcsészt, na. Könyvekbe és habfürdőkbe menekülök, mert az online világgal már se erőm, se kedvem lépést tartani. És egyébként is. Miről maradok le? "A divat menő lányai ezt a három ruhadarabot hordják majd másfél percig idén ősszel" vagy "Mind meghalunk". Kicsit sok már ez nekem. Vagy pont, hogy nem elég. Nem tudom, de unom.

Folyt. köv.
Share:

No comments

Post a Comment

Good vibes only.

© According to Koko | All rights reserved.
Blogger Template Crafted by pipdig